2014. október 19., vasárnap

Izlandi Blogok 8. - Bálnaság

 
Íme a Bjössi Sör, amire vágytam...

Én és a hajó, hát az majdnem olyan, mint én és a foci.
Olyan Makó - Jeruzsálem viszonylat.
Erős vágy és aztán.... csak gyomor kell hozzá. 
:-D


 Tehát utazásom 5. napján elérkezett a bálnales program.
Délelőtt még meg voltam győződve arról, hogy kihagyom.
Aztán megmásztam egy-két vulkánt, 
megcsapott a kénköves pokol szaga és elindultam a bálnalesre.


Húsavík északi halászvároska Izlandon.
Csodálatos napsütéssel várt minket, kétszer is.


A kikötőben felszállhattunk a hajóra, 
a legénység indulás előtt átbeszélte a napi híreket.


Beöltöztünk.
Mozogni csak annyira voltam képes, 
mint egy lemerülő félben lévő játékrobot.
Nem, mintha szándékomban állt volna futkározni a fedélzeten.


Este 8-kor kifutottunk a kikötőből.



Terveim között szerepelt, hogy felmegyek oda, 
de könnyen letettem róla.
Egy jó tanács: Ne indulj el úgy bálnalesre, 
hogy a rázós úton, mikrobuszban ülve
dobálod be magadba a vacsorát!
A kígyóubi eszedbe se jusson, 
mert komoly érzékszervi zavarokat okozhat!


Így történhetett, hogy ezeket a part mentén úszkáló delfineket
 én már bálnáknak véltem és azon tépelődtem, 
hogy mi a francot fogunk még 2 és fél órán keresztül a Jeges-tengeren csinálni
:-D


Azon kacarásztam magamban, hogy ez a sok turista, 
milyen vicces lehet fentről a kapitány kabinjából nézve.
*
Egyébként olyan izlandiasan voltak kedvesek.
Nem ugráltak körül, végezték a dolgukat.


Kacarásztam még azon is, 
hogy a Norvég életmentők leselejtezett ruháiban
milyen fessek is vagyunk...
Jól van, na! 
Valahogy megpróbáltam terelni a gondolatomat 
a kikívánkozó uborkáról és a hátralévő időről.

Aztán valami megváltozott...


 ...ilyen csendet én még sohasem hallottam.
Semmit nem hallottam.
A hajómotort leállították...túl a sarkkörön...csend...
...és akkor.... pciiiiisssssz


Igen, kifújta magát.
"Ó, Istenem, de jó hogy itt vagyok!"
Ezt gondoltam, elmúlt minden bajom.
A korláthoz nyomtam magam és adjad neki, 
nyomjad a gombot azon a gépen!


Lélegzetelállító...ez a hatalmas állat. 
5-6 felbukkanást és pisszegést élhettem át.



Aztán arany-ezüst -bronz híd a tengeren, hihetetlen.


Naplemente?
"-Nézzük meg a naplementét!
-Nem megy le a Nap.
-De nagyon igyekszik."
Kedvenc párbeszédem Györgyi útitársammal.
:-D


11-kor érkeztünk vissza a kikötőbe.


 *
 Miskonak szeretettel, aki nagyon szereti a bálnákat.
*