2014. augusztus 24., vasárnap

Izlandi blogok 6 - Lunda

Jó pár évvel ezelőtt, egy a skandináv konyháról szóló műsorban hallottam először, 
hogy lunda húst sütnek. Sebtiben kutatni kezdtem, mi is az a lunda.
Hát, erre a cukiságra nem számítottam!


Arra meg nem is gondoltam, hogy személyesen is megláthatom.
Vágytam én Izlandra, de nem a lundák miatt.
Na, így kerekednek a nagy történetek.
Én, Pintér Betti Izlandon lundát fotóztam.


Dyrhólaey, Vík közelében, délen.
Ez volt Izland legdélebbi pontja, 
de egy vulkánkitörés okán annyi jég olvadt meg 
és annyi hordalékot hozott magával, 
hogy a legdélebbi pont "elvándorolt" oda, 
ahol a hordalék lerakódott.
Azonban továbbra is ez, az a pont, 
ahonnan úgy juthatunk el egyenesen az Antarktiszra, 
hogy nem érintünk szárazföldet!
Amennyiben szép az idő, ilyesmit láthattunk volna:

 fotó: internet

Mivel esőben sikerült realizálnunk a kirándulást, 
így az én gépemben ilyeneket találtam:


Legendák itt is vannak és három kővé vált lányról szólnak.

Abráziós sziklák. 
A víz szabdalta, mosta, törte a hatalmas köveket, 
így szakadhattak le a partról. 
A folyamat ma is tart és a szél is besegít.


Tehát itt ezen a szeles, az Atlanti-óceán morajlásától hangos helyen fészkelnek a lundák.
A szakadó eső sem állíthatta meg a turistákat, hogy ne fotózzanak.
Vízálló kabát, nyakig húzott cipzár, kapucni.


Láttuk őket, lundáékat 5 méterről és a távoli sziklán is fészkelni...


...és láttuk éttermi kínálatként is. 
Reykjavík világhírű étterme a kikötőben.
Egy egyszerű, inkább ócska kis hely.
Tömegekkel kint és bent.
Kóstolhatsz itt mindent, fóka, rozmár, bálna, lunda...
Nem, én nem. 
Még egyszer én nem és nem is fogok.


Kinek lenne szíve megenni egy madarat, 
akik "holtomiglan" párban élnek és egyszerre csak egy tojást költenek ki?
Rövid a nyár, arra az egy fiókára koncentrálnak.
Nem tartható ketrecben, nem "termelhető".
Vadállat. Csetlik, botlik az úszóhártyás rövid lábaival.
A fejét úgy forgatja, hogy csak a nagyon gyakorlottak tudják befogni az objektívvel.
Íme néhány kép egy kedves baráttól, 
aki nem mellesleg a Fénylő Tekintetű Túravezető címet érdemelte ki kis csapatunktól.

 (fotó: Herpai Imre)
 (fotó: Herpai Imre)
 (fotó: Herpai Imre)
(fotó: Herpai Imre)

2014. augusztus 12., kedd

Izlandi blogok 5 - Miért, mit?

 Nem tudni fotózni, de szeretni...

Azt gondolom, hogy eljön az idő,amikor a fotómasinát úgy fogom a kezembe, 
hogy egy kicsit konyítok hozzá. Addig csak élvezem és kattintgatok.

Ritka alkalom, hogy Izlandra indulok, az meg szinte csoda, 
hogy barátokkal, fotózni szerető barátokkal együtt.
Így aztán akadt néhány kép, ahol akció közben megörökítettek.

Itt például a Strokkur kitörését várom, de a távirányítós viking késett a gombnyomással.

A csillagfürt, az egy csoda a kövek tetején.

Valami kis sziklakerti, ahogy a köveken megkapaszkodik az izlandi felföldön.

A Goðafoss (Istenek vízesése), vízszintben voltam.

A hangosfilm itt nyerőbb lenne,a bekiabálásokat is érdemes lenne hallani.
Nem magamtól ennyire idióta, nem. A külső megjegyzések...
...mert a faszán, az faszán és én ültem rajta.

Ó, az óceáni levegő, egy kissé lenyomott.

No, nem egyedül...

Kerestem a mókust vagy legalább a makkot valamelyik jégkorszakból.

A "jéghegy" lábánál.

Valahol a keleti fjordvidéken, de az biztos, hogy az 1-es út szélén.

Petru néni kertjében, szemben velem Szépmosolyú Dorka, mellettem Rendesék.

A reykjavíki nyár személyesen, mi pedig ugrottunk a témára.

Ahol a madár sem jár... és ez nem túlzás.

Gomba kakukkfűvel...jó kis ebéd!

Egy kis épített természet és tulipán???? Tényleg ismerik?

Az első parlament "mezején", ma az elnöki nyári rezidencia áll.
Szép gesztus.

Én sem voltam rest és az útitársakat kíméletlenül fotóztam, 
de a kellemetlen testhelyzetbe magukat szuszakolták bele.

A két fő lesifotós elkapva....No, és nókomment!

Jut eszembe! 
A trollok léteznek és mindenféle testet öltve, 
változatosabbnál változatosabb módon törnek az életedre.


2014. augusztus 6., szerda

Izlandi blogok 4 - Motorosszán, avagy a gyermek örök...





Utazgatunk, utazgatunk Izlandon, hol ilyen kellemesen tekergő, aszfalton...


...hol pedig a gerinc, vesekő, epekő rázatós utakon, 
ahol felüdülés volt az állatok szökését megakadályozó, 
úgynevezett mexikói rácson áthajtani.


Amikor közeledett a mesterséges akadály, 
akkor Fénylő Tekintetű Túravezetőnk vagy épp a mitfárer vagy, ha ők ketten aludtak elől :-D, 
akkor a következő üléssor utasai közül valaki, annyit kiáltott: birka.
Ez azt jelentette a hátul ülőknek, vaszörgés következeik, nem kell szívinfarktust produkálni.
 Szóval, utazgatunk, utazgatunk...egyszer csak elénk toppan egy motorosszán.

Eredetileg nem is láttuk az útról, megállásunk oka egy egészen más fotótéma volt...
de a gyerek, már csak gyerek. :-D


Volt benzin a tankban, még rángatták is a madzagot 
(biztos nem ez a megnevezése műszakiéknál).


Mi inkább a Vogue-ot céloztuk meg pózolásunkkal.
:-D


:-)