Az út nagyszerűsége nem hagy kívánni valót maga után.
Viszont egy gondolat erősen mocorog bennem.
Azt kérdezte pár napja a férjem, hogy szerintem Európában melyik a legboldogabb nemzet...
Gondolkodtam, tétlenkedtem, megállapítottam: nincs ma boldog nemzet Európában.
Forró a talaj a talpunk alatt...
A túlszabályzott, a menekült, a nemzetiségi, a roma kérdéssel,
a gazdasági direkt krachokkal terhelt Európa megöli a lelkeket.
Egymásnak vagyunk csak kis közösségek, családok és barátok.
Nem érdekel már minket Európa.
Elfásultunk.
Izland, hogy önszántából-e vagy a kényszer teszi vele, de kéri felvételét.
Istenem, Atyám!
Oda a tisztaságnak, az egyszerűségnek, az ingyenességnek.
Nem olcsó úticél, de a látnivalókat a természet pénz nélkül mutatja,
tehát összességében nem tekinthető luxus útnak.
A romlás jelei már láthatók.
A jól marketingelt Kék Lagúna két éve még nem,
de ma már kéri a 10 eurós terasz látogató jegyet.
Tehát semmi fürcsi, csak beléphetsz a multi területére.
Az illemhely is azon belül van, rafkós kis tulaj, ugye?
A turista meg nem hülye, ha nekik az kell... a környezetük lehet ürítési cél.
A Krafla területén:
Két madzag között egy beléptető kereszt :-D
Bizony, mi reggel korán megindultunk, akadálytalanul bementünk,
kifelé jövet láttuk, hogy ott a "teremőr" és 800 koronáért
(1600 Ft.) be is enged a komoly szerkezeten.
A kénköves pokolhoz később értünk.
Két kék széldzsekis fiatal szintén a madzagok között belépőt szed.
Atya világ!
Még kártyával is fizethettük szintén a 800 koronát.
Két éve még ez sem volt.
Félreértés ne essék!
Nem sajnálom én az izlandiaktól a pénzt, sőt.
Tisztelet és megbecsülés részemről.
Minden zokszó nélkül fizettem a (nem olcsó, bár fapados) szállásokat,
az autó bérlést, az üzemanyagot, vásároltam az üzletekben.
Azt gondolom jó bevételi forrás voltam így is...
...és érkezik az EU.
Berlinben volt pár óránk hazafelé...
(Lehetett volna más multikulti jellegű is.)
A természeti katasztrófa semmi, ahhoz képest,
amit az ember maga köré rak szennyben.
A német fővárosról beszélek, arról ahonnan a perifériás EU tagállamoknak (nekünk is)
osztják az észt, miközben szörnyű, válság utáni állapotukban,
annyi a toronydaru, hogy nem leltem meg a fotótémákat.
Mégis élmény volt, hogy a híres tévétoronyba menet egy mozambiki-szomáliai-etióp...valamilyen származású gumikesztyűs nő túrta fel a hátizsákomat, mert félnek a terror támadástól.
Jelentem tenoristának is alkalmatlan vagyok nem még terroristának!
Persze, nem a kék szemű, szőke vállal ilyen kínos munkakört.
Kérdés, kétely?
Ugye-ugye!
Kedves Izlandiak!
Ne hagyjátok magatokat, veletek vagyok és figyelek!
Azért mekkora szerencséd volt, hogy valamelyik jökull nem kezdett el pipálni és akkor ott ragadtál volna őszig :))))
VálaszTörlésGyönyörű helyeken jártál, és örülök, hogy megosztottad velünk.
Én viszont kíváncsian várom a tündérekről és manókról szóló posztot is :D
Onnan indul, hogy Tündérország....és ott folytatódik hogy manók lakják. Lesz még blog belőle, most 10-re saccolom a számukat, de ki tudja. :-)
Törlés