Felrakja a napot az égre :-)

Ezt a blogot személyesnek indítottam, aztán "átselymeződött". 

Most egy kicsit más ez, mint selyemfestés. 

Érzékeny ember vagyok, az életből veszem az inspirációt.

AZT A BEFAGYOTT AGYAKAT!!!!!

Bocsánat ez kibukott belőlem, így a havas tavasz, negyedik napjának reggelén.

Hú, úgy kavarognak a gondolatok a fejemben, ahogy a szél kavarta a havat az M7-en.

 Nálam a következő a sztori.

03. 14. 13:45 

Egy vidám telefonhívás a barátnőmtől.

Kb. tartalom: 

Vége a továbbképzésnek, már úton vagyunk.

03. 14. 14:45

Csörög a telefonom:

Kb. tartalom:

Egy órája itt állunk a pályán, de nem látunk semmit, 

egy két mentő, tűzoltó elment mellettünk. 

A rádió nem mond semmit, megnéznéd, mi van?

Merül a telefonunk, nem tudunk netezni.

 

A neten. lósz@r van, nem nyílnak ki a honlapok.

Valami bulvár lap, pötyögtet 4 sort.

Hát ez nem infó, akik ott ülnek azok tudják, hogy nem halad a sor.

03. 14. 20:15

Telefonálok, optimistán a vonalason.

Gondoltam megkérdezem, hazaértek-e?

Még nem. Gyors telefon mobilon.

"Még itt vagyunk, de már bent Siófokon."

 

Hogy kerültek oda? 

Hoztak egy döntést, kijutni az autópályáról.

7 óra torlódás után. Korlátátvágás, benzinkút, visszafordulás 71-es útra , gondolták szállás keresés, de újabb torlasz, hófúvásban, sötétben vissza, tolatva az autópályára, indulás Siófok felé.

Szerencséjük volt, igen. Akinek célja van, az abba az irányba állítja az agyát és megoldja.

Zsenik? Igen, 4 nő, kellő életösztönnel. Családanyák. Tele tankkal egy 3 napos továbbképzésről tartottak haza a gyerekeikhez.

Tele tank, téli gumi, nem szembe a havazással, hanem előre.

NE MONDJA SENKI RÁJUK, HOGY FELELŐTLEN HÜLYÉK!

(Gondolom nem voltak egyedül.)

Hogyan éljük túl a vesztegzárat?

Ne fordulj, be küzdj a negatív érzések ellen!

A gyereked nem hallhatja a hangodon, hogy összeomlottál.

Elég az neki, hogy magára maradt.

ARRA AZ SMS-RE AMIT KAPTAK, EZ VOLT A CSAJOS VÁLASZ:

(A dinnye, aki ezt megfogalmazta.)

Fürdőruha vásárlás március 15-én, szauna.

Ez, de tetszik :-)

 

 

Hab a tortán.

Ma reggeli Fb. bejegyzése az egyik elszenvedőnek:

 

"Napfény, nem hó...
Itt még alszanak, lassan mi is kipihenjük magunkat. Remélem mindenki más is, akinek több jutott a hóból - hóból és nem a jóból -, mint szerette volna. Pedig nekünk igazán szerencsésen alakult. Csak mégis ott volt az a fránya 200 km.
A csudába... :("

 

Elszenvedője volt az eseményeknek, kapott sms-t. Túlélte.

Nem szitkozódik, nem felháborodik, nem fröcsög, nem szidja a szerveket, nem köpköd.

Hazaért, megölelte a gyerekét, elaludt.

Ma reggel pedig feltette a Napot az égre!