Ákos bácsi

Magát nevezi így: Ákos bácsi, az öreg művész.
Nekem Ő egyszerűen művész, jelzők nélkül, mély tiszteletemmel.
17 éve kezdődött.

A fiatal grafológus nő sietve szedte lábait a szerkesztőség lépcsőin.
Leadta az aktuális Grafoszkópot és szaladt tovább.
A lépcsőn egy mély, dörgő hang
- amely egy nagy karimás kalapos férfiból jött elő -
rendesen megzavarta.
Konkrétan, azt sem tudta hogyan ért ki az utcára.
Ő volt az, valami bók félét hallatott,
de a nagy zavarodottságban már elvesztek a szavak.

Megtanulta (nem pont az eset után, hanem a debreceni életéből adódóan)
a kalapos férfi nevét: László Ákos.
Szeretik Őt ebben a városban, szereti Ő, ezt a várost.
"Tartozék", kikerülhetetlen.
:-)

Teltek az évek és a grafológus nő,
(ha nem is egy varázsütésre, finom átmenettel)
selyemfestővé vált.
Elérkezett az első kiállítás, március idusán.
Kokárdás emberek érkeztek a megnyitóra szép számmal.
A sokadalomban feltűnt a nagy karimás kalap.
Selyemfestőnk, megint megzavarodott.
"Pont Ő kellett ide, majd jól lehúzza a dolgaimat..." gondolta.
Nem, nem lehúzta, elismerően beszélt.

Munkával teltek az évek, mindkettőjük részéről.
A selyemfestő figyelte az "öreg művész" megmozdulásait,
messziről, csendben, észrevétlen.
Örült, hogy aktív, tele energiával.



Majd elérkezettnek látta az időt,
hogy egy kisebb gyűjtemény létrehozásába kezdjen.
Felkereste hát a művészt és elindult a gyűjtögetés.
Amikor gyermeket szült,
az "öreg művész" egy Madonnával ajándékozta meg.
:-)

Majd következett Táltos és egy Pegazus.

"Ákos bácsi, az öreg művész" közben mondogatta,
hogy az erotikus sorozatát, ugyan selyemre kéne tenni.
Selyemfestőnk mosolygott, nem tudta tréfa-e vagy komoly.
Aztán fordult a kocka, megérett a gondolat...

Most aztán, nyakig benne az erotikában.
:-)


Hova vezet ez a munka? Ez bizony kiállításhoz.
******
Az én "Ákos bácsim" Párizst juttatja eszembe és a múlt század legelejét.
Mappával a kezében járja az utcákat.
Bőrtáskája, kalapja a belváros része.
Mintha megindulna a Montmartre felé,
hogy társaival megigyon egy cabernet sauvignont.
Szenvedélyről és szenvedésről, életről és halálról beszélgetnek.
Firkálgatnak a bor mellett,
rajzukra ráírják egy költő cimbora legújabb versét...
:-)
Debrecen a mi Párizsunk!

Posted by Picasa" style="border: 0px none ; padding: 0px; background: transparent none repeat scroll 0% 50%; -moz-background-clip: initial; -moz-background-origin: initial; -moz-background-inline-policy: initial;" align="middle" border="0">