Clarissa és a lepkéim

Néhány évvel ezelőtt olvastam egy könyvet és néhány évvel ezelőtt festettem egy képet.
Nem gondoltam akkor, hogy összefüggés lenne közöttük.




"Szerencsés vagyok, hogy a Természetben nőhettem fel.
A villámcsapás a hirtelen halálra és az élet mulandóságára tanított.
Az egérkölykök azt jelentették, hogy a halál keménységét új élet enyhíti.
Amikor 'indiángyöngyöket', apró rákokat ástam ki az iszapból, megértettem, hogy réges-régóta élnek már itt emberek.
Megtanultam, milyen szépen ékesíthetem fel magam, ha fejem tetejére danaidapillangót ültetek,
éjszakai ékszerként szentjánosbogarat viselek,
karkötőmül pedig smaragdzöld békák szolgálnak."

Miért és miért most jutott eszembe együtt a kép és ez az idézet...?

Clarissa, azt is írja: "a pszichében soha semmi nem vész el."

Igen, Clarissa Pinkola Estés Farkasokkal futó asszonyok című könyve ez.

Ha már itt van a kezemben, akkor még egy bónusz idézet.

"Figyelj intuíciódra, belső hangodra;
kérdezz; légy kíváncsi;
azt lásd, amit látsz;
azt halld, amit hallasz;
aztán aszerint cselekedj, amit igaznak gondolsz.
Ezeket az intuitív erőket születéskor kapja a lélek.
Az évek során hamu és üledék rakódhat rájuk.
Ez még nem a világ vége, mert meg lehet őket tisztítani."